Amerikai elnökválasztás, az Európai Unió hatásköreinek kibővítése és az ehhez kapcsolódó vétóvita, Brexit-tárgyalások – a tavalyi évben szinte egy percig sem unatkoztunk, annyi fontos piacmozgató politikai fejlemény zajlott le a szemünk láttára. Idén sem lesz viszont eseménytelen az év, főlek annak utolsó hónapjai, Európa számára pedig különösen fontos év elé nézünk. Amerikára viszont idén is oda kell majd figyelnünk, hiszen Joe Biden beiktatása után megtudhatjuk, hogy pontosan milyen irányt is vesz a világ vezető gazdasági és politikai hatalma.
A tavalyi év legfontosabb politikai eseménye egyértelműen az amerikai elnökválasztás volt, a világ legnagyobb gazdaságának és legnagyobb politikai erejének vezetése ugyanis túlzás nélkül a világ minden országában érezteti a hatását. Az idei évben nem tudunk egy, ennyire domináns eseményt kiemelni, de több fontos választás is lesz, amelyek világpolitikai jelentőséggel bírnak.
Az év elején még mindig az amerikai elnökválasztás utóhatásait érezzük majd: a szenátusi választásokon a két georgiai szék nem dőlt el (ez volt az az állam, amely régen a republikánusok felé billent, az elnökválasztáson azonban kisebb meglepetésre Biden tudott itt nyerni), ezért január elején megismétlik a szavazást. A tét nagy: ezen a két széken múlik a szenátusi többség, és a két jelölt között rendkívül kiélezett a különbség. Mivel jelenleg 50-48 az állás a Szenátusban a republikánusok javára, és a felmérések szerint nekik van nagyobb esélyük a többség megszerzésére január 5-én, így várhatóan republikánus többségű lesz az amerikai Kongresszus felső háza. Mindez azért nem mindegy, mert a Szenátus nélkül az elnök több szakpolitikai téren kvázi cselekvőképtelen, a gazdaságpolitikában például kisebb mozgástere lenne a demokrata Joe Bidennek, hiszen a republikánusok így könnyen keresztbe feküdhetnének az adóterveiknek.
Szintén fontos fejlemény lesz a január 20-i elnöki beiktatás, ettől a naptól kezdve ugyanis Joe Biden lesz az Egyesült Államok elnöke, immáron hivatalosan is. Ezzel véglegesen lezárul a cseppet sem hétköznapi elnökválasztási procedúra. Biden első éve sok kérdést tartogat magában: milyen Kína-politikát alkalmaz majd? Mikor lép vissza a nemzetközi egyezményekbe, amelyekből Trump kilépett? Mennyire lesz aktivista a külpolitika? A kérdés Magyarországról nézve is fontos, Biden korábbi nyilatkozataiban ugyanis úgy tűnik, hogy a politikai kapcsolatok nem lesznek zökkenőmentesek.
2021 TEHÁT ÚGY IS FELFOGHATÓ, MINT BIDEN BEVEZETŐ ÉVE, ÍGY ALIGHANEM TOVÁBBRA IS AZ AMERIKAI POLITIKAI TÖRTÉNÉSEKNEK LESZ A LEGNAGYOBB SÚLYA.
A januári portugál elnökválasztás azután viszonylag hosszabb szünet követi, a következő fontos esemény a holland parlamenti választás lesz. A holland voksolásnak van egy árnyalatnyi magyar vonatkozása is, a tavaly év végi EU-s vétóvitában ugyanis a holland miniszterelnök, Mark Rutte volt a jogállamisági kritérium vezető szószólója, szemben Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, aki minél puhább jogállamisági kritériumrendszert akart. A vétóvitából végül Orbán jött ki jobban, de a választásokon a VVD (Rutte pártja) nagyot nyerhet, a felmérések szerint növelheti jelenlegi parlamenti székeinek számát.
Az izraeli és a bolgár parlamenti választásokról is érdemes szólni: Izraelben az utóbbi hónapokban botrány övezte a nagypolitikát, érdekes lesz látni, hogy a választók milyen választ adnak erre. Bulgária 2020-ban döntött arról, hogy az euróbevezetés útjára lép, Boyko Borisov miniszterelnök azonban a friss felmérések szerint akár el is veszítheti a választást. Noha a szocialista ellenfele mutat némi euroszkeptikus jegyeket, azért nagy földindulásra mégsem számíthatunk Bulgáriában – mivel azonban a kevés európai választás közül ez lesz az egyik, érdemesnek tartottuk megemlíteni.
A skót parlamenti választás is érdekes lehet, a Brexit megtörténtével ugyanis a skótokban felébredhet az önállósodási vágy – ahogy azt a Brexit-tárgyalások során a Skót Nemzeti Párt jelezte is. Érdemes lesz így figyelnünk a kampányra és az üzenetekre. Nyáron Iránban is elnökválasztás lesz, amely az amerikai-iráni kapcsolatok alakulása miatt mindig érdekes. Olaszországban augusztusban megkezdődik a fehér szemeszter (azaz az elnöki ciklus utolsó féléve), amikor az elnöknek már nincs joga feloszlatni a parlamentet – elméletben tehát ezzel jelentősen csökken az augusztust követő hat hónapban az olasz parlamenti választások esélye, amely a csizmaországban ritka hosszúnak számító stabil kormányzati időszakot eredményezhet.
A hongkongi parlamenti választás a tavalyi év tüntetései és a kínai kormány Hongkong szuverenitáskorlátozó lépései miatt került fel a listánkra. Megemlítjük még az orosz parlamenti választásokat is,
DE AZ ÉV LEGFONTOSABB ESEMÉNYE KÉTSÉGKÍVÜL A NÉMET SZÖVETSÉGI VÁLASZTÁSOK LESZNEK, AHOL TOVÁBBRA IS NAGYON SOK A KÉRDÉS.
Angela Merkel ígérete szerint nem indul újra kancellárnak, így az országnak egészen biztosan új vezetője lesz, aki vélhetően a CDU-CSU koalícióból kerül majd ki. Több név is felmerült lehetséges utódként, de erről csak januárban születik döntés.
A legnagyobb kérdés az, hogy az új kancellár (legyen az a CDU, vagy ha a kereszténydemokrata párt vereséget szenvedne, akkor az SPD jelöltje) be tudja-e tölteni a Merkel utáni hagyott űrt, Európa legnagyobb politikai és gazdasági súlyú államának vezetője ugyanis páratlan politikai tehetségével az elmúlt évtizedekben több konfliktust is elsimított az EU-n belül (előfordult viszont, hogy ő maga volt a reformok kerékkötője). Merkel utódának a kancellár másfél évtizedes örökségét kell méltó módon továbbvinnie: neki kell majd együtt dolgoznia az új amerikai vezetéssel és európai részről kijelölnie a transzatlanti kapcsolatok irányát, irányítania az EU-s konfliktusokat, úgy, hogy közben fenntartja a belpolitikai stabilitást. Sok múlik tehát a 2021-ben esedékes német választásokon is.
Forrás: portfolio.hu
