A gazdaság egyik legfontosabb megújulásra képes természeti erőforrása az édesvíz. Édesvíz nélkül nem létezik a mezőgazdasági termelés. A rendelkezésünkre álló édesvíz-készlettel történő célszerű gazdálkodás kiszámíthatóvá teszi az élelmiszergazdaságot, biztosítja a termékek jó minőségét és elegendő mennyiségét. A vízből, vagy túl sok van, és a kártételei ellen kell védekezni, vagy túl kevés van, és akkor pótolni kell annak hiányát. A víz ritkán éppen elég, amikor nem kell mást tenni, mint örülni a jó minőségű és nagy tömegű termésnek. Napjaink tapasztalata a folyamatos éghajlat-változás, amelynek során egyre gyakoribbá és egyre nagyobb mértékűvé válnak az időjárási szélsőségek, amelyekhez alkalmazkodni kell. A magyar vízrendszerre a medencefenéki viszonyok a jellemzőek. A Bajor-medence felől érkező Duna kivételével minden más vízfolyás a Kárpát-medence területén ered, ugyanakkor az árvíztömeg 99 százaléka az 1920. június 4-én diktált országhatárokon kívülről érkezik. A magyar vízrendszert nagymértékben befolyásolják a környező országok vízügyi szokásai és vízgazdálkodási gyakorlata. Mindez arra inti a magyar vízügyi szakembereket, hogy gazdálkodjanak gondosan a lehulló csapadékkal. A víz tárolása legjobban a gondos agrotechnikával művelt kiváló fizikai állapotú talajban lehetséges. A Duna mellék- és oldalágainak a szerepe felértékelődik. A folyómeder vízszintjét akkor lehet optimálisnak tekinteni, ha az abból fakadó és a part menti sávokban mérhető talajvízszint az ott található növényzet számára ideális. A jövő vízmérnöki munkáihoz ez lényeges szempont.
(Dr. Paál Sándor PhD, Kisgazda Polgári Egyesület vízgazdálkodási és vízügyi szakértője, a folyó- és tószabályozás szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértő. – A kép forrása: saját felvétel)
A Duna Védelmi Egyezményt 1994. június 29-én fogadták el a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködés érdekében. Az aláírók között szerepel valamennyi dunai ország, így Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Németország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna és az Európai Unió. Az egyezmény fő célkitűzése, hogy az aláírók együttműködjenek az alapvető vízgazdálkodási kérdésekben, felhasználva minden jogi, adminisztratív és technikai eszközt a Duna védelme érdekében.
A 2019. évi magyar elnökség fő prioritásai: A Duna Védelmi Egyezmény végrehajtására létrehozott Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság működésének támogatása. A szponzorációs rendszer továbbfejlesztése. Új partnerek és a magánszektor bevonása, lehetőséget teremtve a közös célkitűzések megvalósítására. A 25 éves Egyezmény eredményeinek bemutatása. A vízbiztonság növelése a Duna-medencében a megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása érdekében. – A magyar elnökség számára kiemelkedően fontos, hogy a Duna-medencében az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az erre irányuló intézkedések folyamatosan és összehangoltan történjenek. Az intézkedés célja, hogy enyhüljön az aszályos periódusok során a különböző vízhasználók, így az ivóvízellátás, a hűtővíz, az energiatermelés, az öntözés közötti vízgazdálkodási érdekellentét. Az EU Víz Keretirányelv és az Árvízi Irányelv Duna-vízgyűjtő szintű végrehajtása, a nem EU tagországok önkéntes részvételével szintén nagyon fontos és lényeges szempont. – Az elnöki tisztséget az egyezményt aláíró országok egy-egy évre töltik be angol alfabetikus betűrend sorrendjében. Magyarország Németországtól vette át az elnökséget 2019 januárjában, amelyet 2020 első negyedévében Moldáviának fog átadni. A magyar elnök Kovács Péter, a magyar küldöttség korábbi vezetője, a Belügyminisztérium Vízgyűjtő-gazdálkodási és Vízvédelmi Főosztályának vezetője. (Forrás: Belügyminisztérium)
